Poják Fruzsinának: Egy "átlagos" hétvége /Harry/

Sziasztok!                                                                        

Szeretném magam kipróbálni milyen is blogot írni ugyan is nagyon sok szituációt el tudok képzelni, ezért megosztom veletek is most az egyiket.Elég béna ,de próbálkozok:) Poják Fruzsinának:)  

Xx Zsófi:)

                                                     

De jó!Végre hétvége van!Hmm..mit is csináljak ma?Megvan, elmegyek kávézni a városba, hogy egy kicsit felébredjek és majd utána kiderül mihez lesz kedvem.Gyorsan összekaptam magam és már szaladtam is a vonatállomáshoz nehogy lekéssem a vonatot.Pont időben érkeztem.Mikor felszálltam ülőhely már nem volt, úgyhogy kénytelen voltam oda állni egy oszlophoz nehogy elessek.Kicsit két-ballábas vagyok.Egyre több-és több ember szállt fel a vonatra és amikor már tényleg nem volt hely valaki nekilökött egy srácnak akinek nem láttam az arcát, mivel baseball sapka volt fejére húzva .Testünk egymáshoz préselődött ami enyhén zavarba hozott. 
-Uhh.. ez kínos.-motyogtam már-már rákvörös arccal.
-Nekem tetszik ez a felállás mit ne mondjak.-rám nézett és elvigyorodott.Mikor belenéztem szép zöldes-barna szemeibe és megláttam azokat a tökéletes gödröcskéket, amik vigyorából fakadtak rögtön eszembe jutott, hogy már találkoztam ezzel az igéző tekintettel.
-Hisz te nem Ha...-nem tudtam befejezni a kérdésemet mert finom puha kezét számra tapasztotta.
-Ugye nem akarod, hogy felismerjenek?-suttogta fülembe.Ekkor megállt a vonat, megfogta a kezemet és lehúzott róla.
-Mért közlekedsz olyan helyen ahol bárki felismerhet?-értetlenkedtem.
-Tudod néha szeretném a normális életemet élni mert..hát..hiányzik.Az embereknek nehéz elvonatkoztatni attól a ténytől hogy híres vagyok és ez azért szomorú érzés, mert nem tudják milyen vagyok valójában.-mondta szomorú lehajtott fejjel.-Úúú de hülye vagyok..meg se kérdeztem hogy hívnak!
-Őőő Fruzsi.Fruzsina Poják.-és kezet ráztunk.
-Mi lenne ha beülnénk a kávézóba és egy forró cappuccino mellet beszélgetnénk egyet Fruzsi?
-Rendben.Úgy is oda indultam-kuncogtam.Az egész délelőttöt végig beszélgettük és nagyon jól éreztem magam.Harry nagyon vicces kedves és figyelmes ember, egyátalán nem olyan mint amilyennek beállítja a sajtó.Éppen hazafele sétáltunk a parkban mikor Harry kapott egy üzenetet, aminek látszólag nem örült.
-Mi az Harry?
-El kell mennem. Liam írt, hogy próba lesz. Ajj pedig olyan jól éreztem magamat veled!-mondta elkeseredetten.
-Semmi baj.ha gondolod megadom a számomat és akkor még tudunk találkozni, mert én is nagyon jól éreztem magam.Megismertem az igazi Harry Stylest!-mosolyogtam rá.Egyszer csak megfogta a kezemet, közel húzott magához és belenézett a szemembe.
-És ha nekem több kell mint a számod?-ránézett ajkamra, majd a szemembe megint és ekkor már tudtam mi fog következni úgyhogy hagytam a csábításnak.Ekkor ajkaink összeértek és gyengéd mégis szenvedélyes csókolózásba kezdtünk.
-Ezzel a csókkal a világ legboldogabb emberré tettél!-kiabálta Harry.Összekulcsoltuk  kezünket és együtt elindultunk a próbára hogy Harry bemutasson engem a többieknek.